Amikor abbahagytam az újságírást és átkerültem a Televízióhoz, az életmódváltás sok megpróbáltatással járt. Például azzal, nem maradt idő arra, hogy a régi barátaimmal igazán tartsam a kapcsolatot. Szerencsémre azonban azonnal találtam egy új barátot, mégpedig operatőrkollégám, Fülöp Tibor személyében. Vele 12 évig dolgoztam együtt a Híradónál. Mivel én technikai antitalentum vagyok, elképesztő, mennyi türelemmel viseltetett irántam. Mint egyelsőbálozó kislányt, úgy vezetett végig a Televízión és avatott be a televíziózás rejtelmeibe. Szépen elmagyarázott mindent, például azt is, hogy mi a különbség a vágó és a vágóasztal között, nehogy összekeverjem őket.
Tibor lett a szellemi társam is, hiszen hosszú vidéki utakon csak vele tudtam mindenről konzultálni. Onnan vettem észre, valóban barátok lettünk, hogy akkorákat tudtunk veszekedni, csak úgy zengett tőlünk a Volga. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy a késhegyre menő incidensek után két perccel már vígan beszélgettünk arról az új ötletről; amiért kitört a vihar. Tibi nagyon hűséges volt hozzám, és én is hozzá, egészen addig, amíg el nem indult a Falutévé. Ekkor ugyanis elváltak útjaink. A válás nem volt könnyű, hiszen addig többet voltam vele, mint a feleségemmel. Igazi barátom azóta – talán – egy sincs, merthogy időm se igen van arra, hogy barátkozzak …

A Falutévé nekem most a harmadik gyerekem. Tudod, vannak a csoda-ikreim, Ádám és Éva, s most született melléjük egy kiskakas … Ha úgy tetszik: nekem most a Falutévé a barátom, s akik ott dolgoznak, azok lassan szintén a barátaim lesznek. Tehát azok az emberek, akik egy ügyet szolgálnak velem. S persze barátom az egész magyar vidék, hiszen, ezt mindenki tudja rólam, én megszállott vidék-párti vagyok. Azokat, akik ott élnek, egy kicsit jobban kell szeretni, mint a pestieket, mert ők távol vannak a tűztől és sok mindenből kimaradnak. Ha a tüzet nem is tudjuk elvinni nekik, legalább mi magunk menjünk hozzájuk közel. Ismerek olyanokat, akiknek csak a Kakas Gyuri vagyok, de vannak szép számmal olyanok is, akikkel az elmúlt évtizedek alatt elvbarátok lettünk, és az köt össze bennünket, hogy megpróbálunk valamit helyben tenni azért, hogy az ott élők ne érezzék magukat másodrendű állampolgároknak. Aki az elveimet elfogadja, az már majdnem barátom. Ha cselekszik is, akkor végképp az lesz … Én nem iszom, nem kártyázom, nem járok lóversenyre, partikra, tehát csak munka közben találkozom emberekkel. De nehogy azt higgye az olvasó, hogy én egy halál komoly, mogorva pasas vagyok! Írd meg, hogy megállás nélkül marháskodok, s közben persze észrevétlenül kegyetlen, kemény munkát követelek, magamtól és másoktól is. Én mindig valamiért vagyok jópofa …

Panaszra tehát semmi okom, főleg ha még azt is elmondom, hogy van egy fantasztikus feleségem, aki minden hülyeségemet elviseli. Aki engem kibír, az egyébként se nem ember, se nem nő, hanem istennő … Aki ebbéli minőségében még barátom is … Ádám fiam lehet, hogy egyszer kollégánk lesz operatőr akar lenni, Éva lányom újságíró. S ha ez sikerül nekik: itt a világvége. Pedig nemsokára felnőnek a kiscsibék ..
Úgyhogy reszkessünk mi, kakasok!